Mi…ért?
Jól áll e szerep, csak hitelét vesztett. Prózám szétszeled, ha hitedért teszed, vagy szívemért.. -
Vagy nem. De erről már nem ébredt benned mély gondolat, csak felszínes karcolat, pár kósza
indulat, mi lelkembe tép. Eret vág, szépet gyilkol, nem kérdez, rémet titkol. S most fáj, fojtva
sikolt a magány, karcsú reménysugár, csupán holnapom hajnalán, torz képet tart, elejti.
Fáradt artériám, szilánkos való szeli, tárt karral éri át, hiányom varral teli, vérzem..
Bizonyság
Csöpp istenvázak,
alakos kreálmányok,
tűnő szenvedélyek,
el tőlem, el innen.
Emberekbe vetett boldogság,
visszajelzés-éhség,
Tavasz
Betette a tavasz a lábát a házba. a küszöbön toporog. Ő a kedvencem: a fényei, a szele, a napsugarai, és ahogy ezek egyre versenyeznek az arcpíromért.
Mit akarok? Céltalan sétákat tenni és elmerengeni. Lomhán fagyizni az öreg Duna partján, és szelíden megkérni, meséljen nekem. Sietősen haladni a körtéren, vagy épp a Bazilika előtti
Ebéd a világgal
Megpróbálom még egyszer,
Mesélek magamról,
De rosszul hallanak,
Nem figyelnek ide.
Beszélnek, beszélnek,
Párkapcsolatokról,
A lélek börtöne
Lehunyod a szemed, a sötétség körbevesz,
Lelked mélyén fájdalmad karmaiból nem ereszt.
Valami legbelül kétségbeesetten kiált,
De nem hallja, még az sem ki végig melletted állt.
A kiáltás nem juthat ki a sötétségből,
Mely lelkedet kegyetlen börtönbe zárja.
Hangja elhalványul a kétségbeeséstől,
Dobozok
Reggel dobozban kelnek,
Doboz hangerőt feltekernek.
Dobozokból gyógyszert vesznek,
Dobozoktól felébrednek.
Dobozokban jönnek-mennek,
Dobozokban pöffeszkednek.
Dobozokban ételt vesznek,
Dobozokból isznak-esznek.