Interjú a félelmekről

1. Napjaink filmes és könyves eladási statisztikáit látva úgy tûnik, nagy az érdeklõdés a horrorfilmek és a rémregények iránt.

 Milyen lélektani oka van annak, hogy az emberek szeretnek rettegni?

Világunk értékrendjében egyre fontosabbá válik annak biztosítása, hogy érezzük magunkat jól. Ennek egyik megvalósítási lehetősége a különböző élmények, izgalmak átélése, illetve egyes esetekben már azok hajszolása. Ennek egyik lehetősége a félelem megtapasztalása. Ezt biztosítják kontrollálható formában a rémregények és horrorfilmek is. Azért mondom őket kontrollálhatónak, mert a könyvet bármikor letehetem, a TV-t bármikor kikapcsolhatom, legalábbis addig, amíg nem válok függővé az élmény átélésétől. Lehetne persze más példákat is említeni, mint például a „bunji jumping”.

2. Vannak-e a félelemnek fokozatai?
Természetesen erősségétől függően félelmeink nem egyformák. Én azonban inkább a megfogható októl való félelem és a nem feltétlenül ismert tényezők miatt kialakuló szorongás közötti különbséget hangsúlyoznám. Ugyanis mivel szorongásaink okát gyakran nem látjuk, azok számunkra nehezebben kezelhetők, így nagyobb problémát okoznak. Egy bizonyos mértékű szorongással még képesek vagyunk együtt élni, de egy bizonyos határon túl már akadályoz mindennapi életvitelünkben, szűkíti élet- és kapcsolati terünket, és vannak olyan betegek is, akiknél elementáris mértékű és ágyhoz köti őket, szinte moccanni sem mernek.

3. Van-e különbség egy gyermek és egy felnõtt félelemérzése között?
Maga az érzés nem különbözik gyermek és felnőtt esetében. Több félelemmel, szorongással küzdenek ugyanakkor a gyermekek. Ez több dologból adódik. Szerepet játszik benne például az, hogy világunkban kiszolgáltatottabbak, hisz nem képesek még önmagukról gondoskodni, magukat eltartani. Emellett kevésbé ismerik világunk működését, s az ismeretlentől mindannyian jobban tartunk. Különbség van ugyanakkor gyermek és felnőtt között a félelem megjelenésében is. A gyermekeknél gyakran sokkal kevésbé szembetűnő, hogy valamitől félnek, szoronganak, nem tudják félelmeiket szóban jól megfogalmazni, no meg arról sem tudnak, hogy ez egy bizonyos mértéken túl nem természetes állapot.

4. Van-e különbség egy hívõ és egy nem hívõ ember félelemérzése, ill. annak kezelése között?
A félelemérzés jellege – úgy gondolom – nem más hívő és nem hívő emberek között. Még csak azt sem lehet mondani, hogy hívő emberek között ritkábban alakul ki félelem érzés. Különbség abban lehet hívő és nem hívő emberek félelmei között, hogy mennyire tudják azt kezelni, illetve, hogy milyen megoldásaik vannak félelmeikre. Úgy gondolom, egy hívő embernek nagyobb lehetősége van arra, hogy félelmeire megoldást találjon. Persze, hogy ez megvalósul-e, függ attól, mennyire él az Isten által nyújtott lehetőséggel. János apostol így fogalmaz levelében: „…aki fél, az nem lett teljessé a szeretetben.” Ebben a gondolatban az a lehetőség jelenik meg, hogy aki hiszi és átéli Isten szeretetét, illetve rábízza az életét, az várhatóan, jobban tudja kezelni félelmeit.

5. Milyen pozitív hatása lehet a félelemnek?
Igen, ezt is fontos elmondani a félelemről, hogy nem kizárólag negatív hatása lehet. A félelemnek alapvetően egy veszélyt jelző funkciója van. Gondoljunk például arra, ha egy mély szakadék szélére kiállunk egy olyan helyen, ahol nincs korlát. Mit érzünk? Félünk. Itt a félelem attól véd bennünket, hogy lezuhanjunk. Hasonlóan védő funkciója van annak a  szorongásnak is, amit Isten jelenlétének hiánya, és az ebből fakadó biztonsághiány okoz az ember életében. Hisz ez az egzisztenciális szorongás azt jelzi, hogy valami fontos, az Istennel  való kapcsolat hiányzik az ember életéből. Tehát ez a szorongás Isten felé vonja az embert.

6. Mikor válik kórossá? Milyen jelei vannak?
Mint már korábban is említettem, akkor válik kórossá a félelem, illetve szorongás, ha jelentős mértékben korlátozza, beszűkíti mindennapi életterünket, életvitelünket, mindennapi életünk folytatását erősen akadályozza, működésünket rontja. A szorongásnak szinte minden esetben háromféle tünetei lehetnek. Egyrészt a szubjektív, lelki panasz, amit érzünk, a félelemérzés, szorongás és az ezzel gyakran járó negatív érzések, elkeseredés, másrészt gyakran tapasztalunk különböző testi tüneteket is, mint például leizzadás, remegés, gyors és erős szívverés, fulladás, hányinger, puffadás, hasmenés, gyakori vagy kényszerítő jellegű vizelés, a szexuális működések különböző zavarai, fáradtság, gyors kifáradás, különböző izomfájdalmak, mint például hátfájás, fejfájás, ezenkívül zsibbadás vagy akár szédülés is előfordulhat. A harmadik nagyobb tünetcsoport a magatartásunkban, viselkedésünkben jelenik meg. Ilyenek a  nyugtalanság, mehetnék, ingerlékenység, türelmetlenség, vagy akár tüskésség, ellenségesség, illetve bizonyos szorongás keltő élethelyzetek elkerülése.

7. Hogyan lehet megszabadulni a beteges félelemtõl? Hogyan segíthetünk, ha ismerõsünkön látjuk a riasztó jeleket?
Amikor a korábban részletezett értelemben a szorongás eléri a betegség szintjét, mindenképpen lelkigondozóhoz, pszichológushoz vagy pszichiáterhez vagy más orvoshoz kell vele fordulni. Ami fontos, hogy ezt ne halogassuk, minél előbb tegyük meg. Minél korábban kezdjük el kezelni, annál könnyebb a megoldása. A szorongás kezelésében átmenetileg jó segítséget nyújthatnak bizonyos gyógyszerek is, ezek alkalmazásától se kell félnünk, ma már nagyon modern, kedvező terápiás tulajdonságokkal bíró gyógyszerek állnak rendelkezésünkre. Ezeket lelkigondozással, lelki terápiával kombinálva érhetjük el a legjobb eredményeket. Enyhébb esetekben elegendő lehet a lelkigondozás, illetve a beszélgetős lelki terápia is.

8. Az Ön személyes életében milyen helyen áll a félelem?
Egyszer egy kardiológus kolléganőm mesélte, hogy egy pszichiáter szájából hallotta, hogy a pszichiáter nem szorong. Ezzel szemben a kardiológus – tette hozzá – gyakran erősen is, különösen, ha egy szívmegállást kell újra indítson. Bár én még nem voltam ilyen helyzetben, mégis sok olyan alkalmat fel tudnék idézni, amikor féltem vagy szorongtam. Saját életemben nagyon fontos szerepet játszik a szorongás. Először is jelzi a határaimat, másrészt pedig Isten felé visz. Segít abban, hogy ne akarjak az életben olyan dolgok felett kontrollt gyakorolni,  ami felett nem tudok. Ehelyett ezeket bízzam Istenre. Bár a szorongást sose szeretem átélni, de igyekszem megérteni, mire figyelmeztet, illetve Isten mit akar mondani nekem ezen  keresztül. A szorongás már eddig is sokat segített abban, hogy Istenhez közelebb kerüljek.

9. Egyéb tapasztalata, mondanivalója a témával kapcsolatban, amit szívesen megosztana olvasóinkkal?
Arra biztatnék mindenkit, hogy ne szégyelljük félelmeinket, beszéljünk azokról egymással és kérjük Istent, hogy segítsen megérteni, mire akar tanítani, hova akar eljuttatni azok segítségével. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. (I. János 4: 18.)